Kosztolányi feledhetetlen alakja újra felbukkant a pesti éjszakában. Egyesek elbeszélése szerint vidám baráti társaságokban fordult meg, mások szerint egy szingli lányra kacsintott kacéran a söntés mögül. Volt aki azt mondta, mindez botorság, saját fülével hallotta, hogy egy születésnapon vették a szájukra az emberek a pincérhez fordulva:
– Lenne ebből még?

Egy biztos: lelke, szerethető megjelenése, adottsága, hogy mosolyra fakassza az embereket, karakteres benyomása vagy jóleső hűvössége újra itt van velünk, és valahonnan egy nyitott ablakból megint felcsendülnek az ismert sorok:

Budapest!
Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!
Csupa test!
Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló
csuda-est!
(Kosztolányi Dezső – Esti Kornél Bökversei, részlet)

Ti kóstoltátok már?